Webáruházunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

A galambok története

A galambok története

Talán az egyik legismertebb és legelterjedtebb madárfaj a galamb. A nagyvárosok ikonikus madarai mára már hozzátartoznak a mindennapokhoz, nem telik el nap, hogy ne hallanánk jellegzetes gurgulázásukat, turbékolásukat. Vannak, akik kedvelik őket, és olyan is akad, aki kimondottan gyűlöli ezeket a kedves városi szárnyasokat. De hogyan is lettek a galambokból városi madarak, és mi különbözteti meg őket a kedvelt házi galamboktól?

Nagyjából 5000 éve indult útjára a galambok háziasítása Közép-Ázsiában és Egyiptomban. A mai házigalambok ősei a szirti galambok eredetileg sziklafalakon költöttek. A galambok odacsalogatására elsősorban galambdúcokat használtak, ahová a madarak előszeretettel költöztek be, szívesen rakták oda tojásaikat.  A háziasítás célja főként a postagalamb-szolgálat és a galamb fehérjedús húsa volt. Európában a 20. század környékén indult hódító útjára Indiából és Nyugat-Kínából.

A postagalambok használata az ókori Görögországban is nagyon elterjedt volt, már az első olimpiák győzteseinek nevét is ők vitték hírül a nagyvárosokba. Később a távíró megjelenése előtt a tőzsdei ügynökök is postagalambokkal továbbították az információt, sőt, még a hadiiparban is gyakran vették hasznát a galamboknak.

A világháborúk idején a megsemmisült kommunikációs vonalakat postagalambokkal helyettesítették, kis fémcsövekben továbbították az információt a frontról a bázisra. A háborúk végével a galambok is „leszereltek”, sokakat engedtek útjukra a szabadban. A legtöbben azonban megszokták és igényelték az emberek közelségét, így inkább a városban kerestek menedéket, a nagyvárosi léthez alkalmazkodtak.

Az 1970-es években William Keeton amerikai biológus kutatást indított arra vonatkozóan, hogy hogyan is tudnak ilyen pontosan tájékozódni a nagyvárosok legismertebb madarai. A kísérletben A galambok egy csapatára nem mágneses rézrudat, míg egy másik csapatra mágneses vasrudat erősített. A vasrúddal felszerelt galambok nehezebben találtak haza, mint rézrúddal felszerelt társaik, ami azt bizonyítja, hogy a madarak a föld mágneses mezejét használják segítségként a tájékozódásban.

Egy másik kísérletben a galambok képesek voltak megkülönböztetni Monet és Picasso képeit, ami azt bizonyítja, hogy az emberhez hasonlóan a galambok is képesek színek és mintázatok elkülönítésére.

A fent leírt érdekességek, hogy a ma élő galambok milyen különleges, izgalmas lények, érdemes tehát odafigyelnünk rájuk. Szerencsére webáruházunkban minden beszerezhető, ami a galambtartás szükséges, ehhez pedig csak ide kell kattintani.